Szóval elkezdődött.
Ez az első napom a válóper után, szerintem egész jól ment. Érdekes módon a szétköltözés óta normalizálódott a helyzet a leendő volt feleségemmel. Gyerekelhelyezés, vagyonmegosztás, láthatás, tartásdíj. Milyen egyszerűen ment.
A lényeg. Nem szabad megalkuvónak lenni. Azért mert férfi vagy, ugyanúgy vannak jogaid igaz, kötelezettségeid is.
Láthatás. Sarkalatos pont. Természetesen az anya diktál. Kőkeményen diktál. Egy darabig. Ha szembesíted azzal a ténnyel, hogy az ő kötelessége a láthatás biztosítása – bár nem hisz neked, az ügyvédjét hívja – akkor sokkal többre mész. Persze jönnek a szokásos fenyegető mondatok. Messzire költözök. Csak akkor láthatod ha …. Ha egyszer is piszkos ruhával hozod vissza…. Ha sérülés lesz rajta ….. Persze. Ki tudja megmondani egy két éves gyereknek, hogy ne szaladgáljon a játszótéren, mert anya eltiltja apától ha elesik :)
Tartásdíj. 20%, de minimum havi 20 000 Ft. Sok vagy kevés? Nem tudom. Persze emellett minden mást ugyanúgy megveszek, ha kell. Pelenka, játék, gyógyszer stb … Mégiscsak az én fiam. És akkor már ez se nem 20%, se nem 20 000. Nem érti.
Összegezve az első „szabad” napot. Lényegi változás nem történt az elmúlt hónapokhoz képest. Holnap láthatás. Előre :).
